Egy oroszlán aludt az erdőben, nagy feje a mancsán nyugodott. Egy félénk kis egér váratlanul arra futott és ijedtségében és sietségében, hogy elmeneküljön, átfutott az oroszlán orrán. Az oroszlán felébredt a szunyókálásból, és dühösen rátette hatalmas mancsát az apró lényre, hogy megölje.

„Kímélj meg!” könyörgött szegény egér. „Kérlek, engedj el, és egy nap biztosan meghálálom neked.”

Az oroszlán nagyon mulatságosnak vélte, hogy egy egér valaha is segíthet neki. De nagylelkű volt, és végül elengedte az egeret.

Néhány nappal később, az oroszlán vadászat közben fogságába esett. Nem tudta kiszabadítani magát, dühös ordítása betöltötte az egész erdőt. Az egér megismerte a hangját és a hálóban ragadt oroszlán keresésére indult. Amikor odaért a hálóhoz, addig rágta a kötelet, amíg az el nem szakadt és hamarosan az oroszlán kiszabadult a hálóból.

“Nevettél, amikor azt mondtam, hogy visszafizetem” – mondta az egér. „Most már látod, hogy még egy egér is segíthet egy oroszlánon.”

A kedvesség soha nem vész kárba.